Hogyan védekezhetünk túlfeszültségek ellen?

Az egyik védekezési mód régóta közismert: zivataros időben ajánlatos az antennavezetéket kihúzni a TV-készülékből. Azaz, ha megszüntetjük a kapcsolatot a túlfeszültséget behozó hálózat (antennavezeték) és az érzékeny elektromos berendezés (TV) között, akkor megszüntettük a veszélyhelyzetet. Ez a módszer sajnos nem mindig alkalmazható: a telefonközpontot, a számítógépet, az épületgépészeti berendezéseket  amelyek tartalmazhatnak túlfeszültségre érzékeny elektromos egységeket – nem mindig lehet egyszerűen kihúzni a konnektorból. Amikor a hálózat és a berendezés kapcsolatának megszakítása nem megoldható, vagy nem célszerű, akkor túlfeszültség-védelmi eszközök alkalmazása ajánlott (sőt, vannak olyan létesítmények, ahol ezen eszközök alkalmazása kötelező).

Túlfeszültség-védelmi eszközök
A túlfeszültség-védelmi eszközök működési alapelve rendkívül egyszerű: a túlfeszültség idejére  a másodperc néhány milliomod részére – rövidre zárják az elektromos vezetékeket, majd visszaállnak alaphelyzetbe. Mindez úgy történik, hogy az üzemelő fogyasztó – például számítógép – „észre sem veszi. Az alapelv megvalósítása a gyakorlatban természetesen bonyolult feladat, hiszen az elektromos hálózaton rövidzárlatot okozni  méghozzá úgy, hogy a hálózat ne kapcsoljon ki, ne vágja le a kismegszakítót – kényes feladat, amely gondosan megtervezett védelmi eszközöket igényel. Ráadásul a (működő) túlfeszültség-védelem kialakítása egyetlen készülékkel szinte soha nem oldható meg. Ennek okai közül a két legfontosabbat emeljünk ki:
• A villámcsapás másodlagos hatásaként létrejövő energia még mindig nagyon nagy, ezért levezetését több lépcsőben (fokozatban) kell megoldani. Az egyes fokozatokban különböző készülékek összehangolt működése biztosítja az energia szabályozott elnyelését.
• A villámcsapás másodlagos hatásaként létrejövő túlfeszültség nemcsak az elektromos hálózaton, hanem a kábeltévé- és a telefonhálózaton is terjed. (Végeredményben ezek is elektromos hálózatok.) Ezen hálózatok elektromos jellemzői (például feszültségük) és kialakításuk (a vezeték keresztmetszete, az alkalmazott csatlakozók fajtái stb.) olyan mértékben térnek el egymástól, hogy egyetlen készülékkel nem oldható meg valamennyi hálózatfajta védelme.

Hogyan fogjunk hozzá a védelem kialakításához?
Az előbb említettek valószínűleg sokakat elkedvetlenítenek: a (működő) túlfeszültség-védelem kialakítása még egy kis lakásban sem annyi, hogy a valamelyik hipermarketben megvásárolt, e célra szolgáló adaptert a konnektorba bedugjuk.
A helyzet azért nem annyira tragikus. A túlfeszültség-védelmi eszközöket gyártó cégek (például az OBO Bettermann) szívesen nyújtanak segítséget annak mérlegeléséhez, hogy szükséges-e túlfeszültség-védelmet telepíteni, és ha igen, akkor milyet. Érdemes élni a lehetőséggel, mert fölösleges kiadásoktól és keserű csalódásoktól menthetnek meg bennünket.